[ Bakonyi erdők háza | Szentkút | Tájház ]

   Bakonybél 

A felszíni formák miatt a táj nagyon változatos, sziklás ormok, emelkedők és lejtők váltják egymást, az utak kanyargósak. A mészkőben kisebb barlangok alakultak ki, némelyekhez számos monda is fűződik. Ismertebbek: a Pénzlyuk barlang, Zsivány barlang, Vaskapu barlang, Pörgöl  barlang, Ördöglik barlang és az Odvaskő barlang. A Bakony ősi nagy barlangjai beomlottak és helyükön csodálatos szurdokvölgyek alakultak ki.A környéken sok forrás található, néhány a teljesség igénye nélkül:Borostyán-kút, Judit-forrás, Határ-kút, Király-kút, Gyökér-kút.A legjelentősebb források vízgyűjtőhelye a falut átszelő Gerence patak, mely az Akli puszta melletti kavicsdombokból indul ki, fő forrásai a Szarvas és a Király-kút,főbb mellékpatakjai a Gella az Öreg- és a Somberek Séd. Vízjárása ingadozó a változó csapadék mennyiség és az elszivárgás miatt.

A Bakonyt változatos növény és állatvilág jellemzi. Erdőtakarójának jellegzetes fái a bükk, a tölgy, a gyertyán, a kőris és foltokban fenyveserdők.A növényzet az évszakoknak megfelelően mindig változik, újabb és újabb csodákat tárva elénk. Rendkívüli látvány tavasszal amikor a fokhagyma illatot árasztó  medvehagyma borítja be a tájat. Szívet melengető a még zörgő avarból előbújó hóvirág, tavaszi kankalin látványa. A táj jellegzetes növényének két fajával is találkozhatunk, a farkas - és a babér - boroszlánnal. Késő őszig gyönyörködhetünk a lágyszárú virágos növények tárházában, melyek legnagyobb része védett. Nagyon gazdag gombatermő vidék. Tavasszal kucsmagombát, májusi pereszkét és tőkegombát, nyáron csiperkét, vargányát, galamb -, rókagombát, ősszel őszi pereszkét, őzlábgombát szedhetünk.

Állatvilága gazdag, jelenős számban előforduló őshonos állatai az őz, a szarvas a vaddisznó valamint a betelepített dámszarvas és a muflon. Sétáink során találkozhatunk vadnyulakkal, rókákkal, színpompás fácánokkal, a fák lombjai között ugrándozó mókusokkal és az avarban megbújó sünökkel, a nap melegében sütkérező gyíkokkal.A táj csendjében a gazdag madárvilág éneke hallatszik.

Éghajlata hegyvidéki jellegű. Tiszta ózondús erdei levegője gyógyhatású.   

A település közel ezer éves múltra tekint vissza. Szent Benedek rendi apátságának alapítása Szent István király nevéhez fűződik. Az apátság alapító levele 1037-es keltezésű. Ebben került említésre először Bakonybél neve, melynek eredete a Bakony belsejében való fekvést fejezi ki. Ekkor még nem települt az apátság köré falu, csak a szolgáló népek alkották a lakosságot. A török hódoltság idején ők is elmenekültek és a török kiűzése után tértek vissza. 18. század közepén újjáépült a barokk templom és kolostor, ekkor már kezdett benépesedni a falu és a házak építése során kezdetét vette az utcák kialakítása. Jelentős változást a 19. században történt, az apátsági iskola megépülésével. 1832-48 között Guzmics Izidor tudós, író apát vezetésével tanárképző főiskolaként működött, mely jelentős szellemi fellendülést hozott. A falut sem kímélő pusztító tűzvész, valamint mindkét világháború jelentős károkat okozott. 1950-ben a  szerzeteseknek el kellett hagyniuk az épületeket, melyeket 1991-ben vehettek ismét birtokba. Napjainkban a monostorban gyógynövényeket termesztenek, gyertyaöntő , műtárgymásoló és könyvkötő műhelyt hoztak létre, ajándékboltot működtetnek.

A lakosság megélhetését az erdő biztosította. Messze földön híres volt a faszerszám, favilla, fagereblye készítés. A mészkőből meszet égettek, keményfából faszenet készítettek. A fa megmunkálása a mai napig biztos megélhetést nyújt a falu lakosságának. 

A falu mára kedvelt üdülő és kirándulóhellyé vált. Jelentős fejlődésnek indult és egyre nagyobb teret hódít az egyre színvonalasabbá váló idegenforgalom és vendéglátás.